Mit várunk egy 71 éves Embertől, aki közel 60 éve énekel? Mit vár az ember egy olyan zenével kapcsolatban, ami évtizedekkel ezelőtt, egy majdnem letűnt időszakban íródott és erőteljesen áthatotta az akkori kor hangulata és eseményei? És mit várhattunk egy olyan közönségtől, akik a hatvanas éveikben járnak - vagy ahogy manapság hallottam több tízen- és huszonévestől -, az „öregektől”…? Nem sorolom tovább, hanem megadom a válaszokat…

Megközelítőleg 12 000 ember érkezett időben (!) az Arénába. A lelátók megteltek mire eljött a kezdés ideje. Nyugalom és békés várakozás érződött. A közönség szeretettel tekintett egymásra, nem azt méricskélve, hogy ki hova tartozhat, kicsoda lehet, milyen anyagi háttérrel bír, kamu Luis Vuittonok és Guccik sokaságát mutogatva, mint ahogy megszoktuk azt egyéb nagyszabású rendezvényeken.

Pásztáztam végig a lelátókat, a tömött széksorokat, és elkalandoztam gondolatban. Akik ott ültek a tegnapot képviselték, akik amúgy magamat is beleértve a ma zsongásában élnek…

Akiknek régen azt tanították szeresd felebarátodat, míg ma szeresd Önmagad; ahol az volt a mondás egy mindenkiért mindenki egyért, ma pedig, hogy légy szabad és valósítsd meg önmagad…  

Megdöbbenek, hogy arra próbálnak tanítani ma minket, hogy ha valaki nem annyira pozitív a környezetedben, ha nem tud tanítani vagy támogatni jelenleg semmire, akkor nem szolgál az téged és építsd le… Micsodaaaa ???!!! Agyrém az egész! És ezt el is hiszi egy réteg és ebbe kapaszkodva akar előrébb jutni…

A „tegnap emberei” voltak a koncerten, azok, akik nem mindig tudnak pozitívak lenni, akik néha aggályoskodóak, akik sokan megjárták a poklot, tapasztaltak és tudják,  hogy is működik a világ és nem véletlen a mondás nincs új a nap alatt…

Háááát, most sem volt!!!

Csak a zene kelt életre, ami feléledt a közönségben és pillanatról pillanatra erősödött a hatalmába kerítve, magával ragadva mindenkit. Egyként, együtt énekeltünk és lengettük a zászlókat, több ezer ember emelte a magasba a karját és az Aréna életre kelt… nem az előadó hangjától, hanem a közönség felszabadult boldogságától.

Forrás: Pixabay.com

Van mit ma tanulnunk a régiektől és átültetni ide a mostba, csak leporolni kell a tudást, az élet igazi mély megélését és élményét…

Ne dobjuk el a régit, mert úgy gondoljuk már megkopott és nem elég jó ma. Igenis elég jó csak kicsit át kell rendeznünk a mostba, csak kicsit el kell hinnünk, hogy a régi érték még ma is az és ezt kell továbbörökíteni és tovább vinni. 

És a felszínes dolgokat, minthogy dobjunk el valamit vagy valakit, mert most épp nem szolgál gyorsan elfelejteni… Ne higgy a tiszavirág életű tanításoknak, kérlek, ne csapd be magad!

Koncz Zsuzsa zenéje ma épp oly friss és aktuális, mint évtizedekkel ezelőtt volt, előadása nem fakult!

Hogy mit mutatott meg ez az élmény?

Figyeljünk oda a legfontosabb értékre társadalmunkban az embertársainkra, hovatartozástól függetlenül.

Teljesen lényegtelen, mi a látszat és nincs kor! A belsőnkben lakozó értékek és élet bármikor bárhol a felszínre törhet! Egységet kovácsolhat, olyat, ami elsöprő, felemelő energiákat hív életre. Ahhoz, hogy egy jobb és nyerőbb jövő elé nézzünk nem téveszthetjük ezeket szem elől, ahogy azt sem, hogy az élet bármikor tartogat üzenetet számunkra, legyünk bárhol, csak észre kell vennünk a hétköznapi csodákat, hogy azokat felszabadultan boldogan tudjuk élvezni.

„Csak” egy Nő  Koncz Zsuzsa a zenei szakma meghatározó alakja és egy nagyszerű zenekar állt a színpadon Závodi Gábor vezetésével, persze neve is jelzi, nem akármivel találkozhattunk.

Köszönöm a gyönyörű élményt, mely feledhetetlen számomra és azt gondolom 12 000 ember számára egyaránt!

Köszönöm a tanítás élményét is az élettől, remélem mihamarabb újabb tapasztalattal érkezem…  Addig is bárki, aki szívesen megosztaná tapasztalását egy hétköznapi alkalmat, ami valami szépet mutatott vagy tanított meg neki, kérem írjon és küldje el részemre, hogy együtt osztozzunk a pillanatok varázsában vagy a csodákban! :)